A téveszmék természete. Arvisura
Dr. Arvisura és a kreatív érzettorzulások
A fikciós tudományok területén alternatív Nobel-díjjal jutalmazott, japán származású, de finnugor ősökkel is rendelkező Dr. Arvisura Anahyta arra a kérdésre, hogy miként tudott hinni azokban a téveszmékben, amelyek miatt több évtizedig munkaképtelenül, többször elmegyógyintézetbe zárva (és felesége jóvoltából olykor kényszerkezelésre ítélve) küzdött a skizofréniával, a következőket válaszolta:
- Ezek az állítólagos téveszmék ugyanúgy – ugyanazon az úton - érkeztek hozzám, mint amelyeken nagy tudományos, többek között filozófiai és matematikai felismeréseim. Természetfeletti lények gondolatai ugyanúgy találtak rám, mint a tudományos felismerések – mondotta a díj átvételekor.
Fentiek alapján azonban ne ragadtassuk magunkat elkapkodott és túlzó ítélkezésre, ne gyártsunk elhamarkodottan hipotéziseket!
Érjük be annak megállapításával, hogy az átlagostól, a köznapitól eltérő érzékeléseknél (beleértve most ebbe saját belső állapotaink/gondolataink érzékelését, sőt egyenesen arra koncentrálva) nem kezdettől különülnek el azok, amelyek mások által (később) kórosnak minősülnek, azoktól, amelyek mások elismerésére tarthatnak, és joggal, számot.
Ezzel nem akarjuk az őrült és a zseni rokonságának romantikus elméletét újraéleszteni, pusztán azt a közhelyet tartjuk elfogadható kiindulásnak, hogy mindkettő eltér az átlagostól, és ezt még három kiegészítő hipotézissel érdemes megtoldani.
1/ Az Arvisura-jelenség alapján nem zárható ki, hogy ennek az eltérésnek az iránya nem eleve determinált, vagyis hogy hogy nem kezdettől válik el a kóros és a kiemelkedő.
2/ Az átlagostól eltérő intenciójának kialakulásában (hogy kórossá, vagy elismertté válik-e) épp úgy szerepe lehet a környezetnek, mint az átlagostól eltérő gondolat megélőjének.
3/ Ez az átlagostól való eltérés az érzékelésben érzettorzulásként is megnyilvánulhat. Ezt is és az átlagtól való eltérés kezdeti kétértelműségét is (szinte zseniálisan) mutatja Dr. Arvisura életének filmváltozatában az a jelenet jellemzi legjobban, amikor az akkor ég ifjú és szépreményű tudós arra kéri barátnőjét, mondjon egy alakzatot. Ő pedig sorra rendre megmutatja az égen azt a valósan is katalogizált, vagy csupán szemünkkel könnyen azonosítható csillagképet (vízöntőt, sárkányrepülőt, esernyőt stb. stb.), amely megfelel a megnevezett alakzatnak, kirajzolódik mint Tiziano képein az értelmetlen vonalkákból az aranyszegély.
Dr. Arvisura életének két változata vált ismertté. Az, amelyik az Egy csodálatos elmebaj című film zombis változatában látható, és az, ami a film egyik forrásaként szolgálhatott, és Adalay B. Kroll hasonló című pszichothriller-könyvében olvasható.
A két változatban közös, hogy egy zseniális ifjú matematikus diákkorában a természetes vizek fodrozódását figyelve rájön valamire, amit megír, ezt követően azonban elméje elborul, majd évtizedek alatt/évtizedekkel később föltisztul, és amikor föltisztul, a fikciós világban tett kalandját éppen alternatív Nobel-díjjal ismerik el és az okkult tudományok aranylemezére viszik fel az Arvisura-hatást.
Dr. Arvisura életének harmadik változatú lehetősége már idézett mondatából sejthető, melyben olyan természetfeletti lényekről beszél, akik agyrádión továbbították számára az emberiség kollektív tudatalattijában tárolt ismereteket. A zombifilmben ennek nyomát sem látni, és a könyvben sem esik róluk szó. Ugyanakkor ezt a változatot helytelen lenne akár a filmnél, akár a könyvnél kevésbé hiteles tekinteni. Így is megnevezhető az, aminek a film is, és a könyv is hiteles megközelítése. Ez pedig nem más, mint az ARVISURA új jelentése.
________________________________________________________
Erős négyest érdemel ez az írás: